Nov- 14-15: Jégkorong és városnézés

A délelőttöt csendesen töltöttük, de délutánra élénkebb lett a hangulat ugyanis szurkolni mentünk a helyi jégkorong csapatnak, a KIEHA-nak. Pontosan ugyan nem tudjuk, hogy mi ez a rövidíés, de ez nem is annyira fontos.

A házgazdák nyeretek 6:2-re a vendég Seijnäjoki csapaával szemben. Mint a bennfentesektől megtudtuk, ez az eredmény nem meglepő, mert a hazai csapat vezeti most a divíziót.

Vasárnap megnéztük a városközpontot:)

Az időjárás nem volt igazán kedvező, így nem sok képet készítettünk, de még teszünk erre kitérőt...
talán...

A fenti képen a luteránus templom látható, amelyet az 1700-as években ért tűzkár után újjá kellett építeni.

Nov. 13 péntek Joulupukki Keskinenben?

Ähteritől mintegy 16 km-re utaztunk ma délelőtt egy kisméretű fűrészüzembe. A  kis méret csak finn léptékben kicsi, nekünk hatalmasnak tűnt. Egy futószalagon automatikusan szétválogatják a rönköket méret alapján, majd bekerülnek a fűrészüzembe.

Mivel ez egy kis üzem ,ezért manuálisan tájolják a rönköket, hogy a lehető legmagasabb értékű fűrészáru legyen belőlük. 

Az üzemben csak erdei fenyőt használnak fel, annak azonban minden részét hasznosítják. A forgácsokat és a kéregdarabokat fűtésre használják egy automata kazánban, ami magától felhívja a karbantartót, ha meghibásodik. Ezzel a hővel mesterségesen szárítják a kész gerendákat és még a helyi kis települést, Töysä-t , is ellátják távhővel.  A kész fűrészárut Japánba, Észak-Afrikába, Európába exportálják, belföldre csak az áru 20%-a megy, és ezt nevezik "kis üzemenek.":) 

A délelőtt gyorsan eltelt. Dlután, péntek lévén, hamar véget ért a foglalozás és ellátogattunk Keskinen-be, ahol várt minket a "Joulupukki".  Tényleg ő lenne a lappföldi Mikulás?

Ezt nem tudtuk elhinni, de fotókat azért készítettünk vele, hátha eljutunk egyszer lappföldre. Innen mintegy öt napi útra van (oda-vissza) a hivatala, ezért nekünk most ez nem fért bele a progrmba, de talán legközelebb.....:)

November 12- Seitseminen nemzeti park 2. rész

Reggeli és rendrakás után egyből útra keltünk, és a szállásunktól mintegy 4 és fél km távolságban található tóvá duzzadt forráshoz és amellette lévő lápvidékhez hajtottunk. Még mindig alacsonyan állt a nap, amikor ez a fotó készült. A víz itt iható.
Útközben  a forráshoz, találtunk még néhány érdekes jelenséget. Például egy jávorszarvas lábnyomát a sárban, amely akkora volt, mint Dávid lába (43) :)

Jávorszarvas lábnyoma a cipő mellett:)

A Balti-ősföld kőzetein jól elterjedtek a küönböző moha és zuzmó fajok, ezt nagyon jól megfiyelehettük egy kisebb domb példáján. Azonban a látványt felülmúlta a mindent átható  illat, ami a rénszervasok kedvenc eledeléből árad.

A tőzegmohalápra hidat építettek, így a mozgássérültek is élvezhetik a nemzeti park szépségeit. 

A láp ezen a területen hat méter mély. Mivel a tőzegmoha évente csak egy mm-t növekszik, hatezer éves lápon keltünk át. 

Az időjárás is nekünk kedvezett, mert rövid időn belül felkelt a nap és gyönyörű fényjátékba borult az erdő:)

Sétánk során egy kis kunyhóhoz értünk, amiben tűzrakóhely volt. Itt meg is sütöttük a kolbászokat:)

Az erdő Finnországban "mindenki tulajdona", pntosabban bárki is a tulajdonos, mindenki bejárhatja szabadon, nincs sehol egyetlen terület sem elkerítve. Szabadon szedhetnek az erdőjárók gombákat, áfonyát és egyéb gyümölcsöket, összegyűjthetik az elhullajtott agancsokat, szabadon horgászhatnak, egy horoggal, a sátrukat is felverhetik bárhol. Egyes nemzeti parkokban azonban bizonyos helyeken nem szabad a helyi növényzet védeleme érdekében sátorozni mindenhol, de ezek a helyek ritkák, és külön jelzik.  Ebben a nemzeti parkaban is a legtöbb helyen szabadon sátorozhat bárki, sőt, az ilyen kunyhókban ingyen meg is szállhat éjszakára, csak annyit kell tennie, hogy mások számára is lehetővé teszi, hogy adott esetben ott töltse az éjszakát, és ha felhasznált a tüzifából, akkor azt pótolja.

A házikó mellett egy külön kis épületben található a fatároló, ahová az erdészek rendszeresen szállítanak ki tüzifát. Eszünkbe jutott, hogy néhány nappal ezelőtt mi is hasonló szolgálatot tettünk más kirándulók számára.:)

A hatezer éves lápon lócák vezetnek át.

A bátrabbak le is léphetnek a lócákról, de ne csodálkozzanak, ha a cipő gyorsan megtelik vízzel.

Holnap folytatjuk....

November 11: Látogatás a Seitseminen nemzeti parkban

Ezt a szépséget, amit itt láttunk, nem lehet csak úgy leírni.  A Seitseminen nemzeti park mintegy 120 km távolságra van a jelenlegi szálláshelyünktől, ezért úgy tettünk ott egy rövid látogatást, hogy ebéd után azonnal indultunk oda, és ott is éjszakáztunk. Nem volt áram, és vezetékes víz a szálláshelyünkön, de a kút vize nagyon tiszta és jóízű volt. Amint megérkeztünk, kipakoltuk a magunkkal hozott vacsorát, a másnapi reggelit, ebédet és egy meglepetést, mert a Szofinak épp erre a napra esett a 16. születésnapja. Vendéglátó iskolánk háziasszony szakos tanulói nagyon finom oroszkrémtortát készítettek, de ez természetesen csak vacsora után derült ki.

A parkolóból egyenesen a kiállító központba mentünk, hogy felvegyük a faház kulcsait.

Hannu épp a kulcsokat kéri el, és közben szervezi a másnapi látoggatásunkat itt a kiállító központben.

Kb. 15 percünk volt első benyomásokat gyűjteni, utána indultunk is a szállásra.

A ház ablakai elég kicsik voltak , ezért jól jött odabent a fejlámpa.
Ebben a házban lakott az 1950-es évekig a fakitermelésért felelős művezető és a családja. A favágók szintén hasonló körülmények között lakhattak.

A fiúk szorgalmasan készítik elő a tüzifát. A házban két nagy kandalló ill. kályha van, valamint a konyhai tűzhelybe is be kell gyújtani, tehát sok fa kell. Szerencsére könnyű begyújtani, mert bőven akad nyírfakéreg.

A kandallóban már ég a tűz, de egy kis idő kell a meleghez, mert nagy a hálóterem.

A hálóterem egyben a közös helység is volt, egy hatalmas asztal és körbe-körbe rakott padok szolgáltak beszélgetésre, vacsorára, ünneplésre alkamas helynek.

Sok jó ember tényleg kis helyen is elfér, itt több mint 15 embernek volt alkamas fekvőhely. 

A kilátás pedig egyenesen festői.

A lakóházzal szemben található a fafűtéses szauna .  Természetesen ezt is felfűtöttük, és itt lehetett vizet is melegíteni, fürdéshez.

A szaunával szemben tábortűz ég, ami jól látszik az ablakból visszatükröződve:)
Korán sötétedett, így az első napon már nem mentünk el felfedezni a környéket. Mivel tiszta volt az égbolt, a tábortűznél ülve sokáig beszélgettünk, a csillagos égben gyönyörködve.

Mit sem sejtettünk abból, hogy micsoda szépség vár ránk másnap:)

November 10 kedd: Erdőmérés és finn nyelvleckék

Felírtad?

Ezen a napon egy kijelölt területen felmértük egy erdőrészlet fűrészanyag tartalmát. Ehhez meg kellett állapítanunk a mintavételezés helyén a fák törzsvastagságát és magasságát. A feladatot az tette érdekesebbé, hogy két csoportra osztottak minket, és ugyanazt a terletet mértük fel. Még mielőtt azonban ebbe a műveletbe belekezdhettünk volna, a mintavételezési területet is ki kellett jelölni. Megismerkedtünk az alapvető mérő-és segéd eszközökkel, mint például a  magasság méréshez használatos hipszométer, vagy a  derékszög beállításához használt prizma stb.
A kapott eredményeket egy táblázatban rögzítettük, majd másnap reggel ez alapján kiszámoltuk egy hektárnyi terület teljes faanyag tartalmát.

Előkészületek a terület kijelöléséhez

A fák átmérőjét mellmagasságban mérjük

A délutánba még az is belefért, hogy akik szerettek volna, elmehessenek finnórára.

                                                          "Te, hogy is van a tej finnül?"- "maito"

További részleteket holnap írunk.....

Valamint holnap jön a...................Kalandjaink a Seitseminen nemzeti park-ban

November 09-Hétfő

A mai napon láncfűrésszel dolgoztunk. Természetesen a karbantartással kezdődött a napunk. Itt szeretnénk megköszönni Kaszás István tanár úrnak és Koczor Gyula tanár úrnak, hogy segítettek nekünk a felkészülésben.

Na most én akkor megyek is egy kört

Igen, nem tévedésből került ide ez a kép. Ezt a quad-ot is használtuk, mindenki vezette egy kicsit. 

De vissza a gyakorlatra. Megkaptuk a láncfűrészeket és....

Megtisztítottuk, ellenőriztük a légszűrőt....

Ellenőriztük a lánc feszességét, 

Professzionális módon megéleztük a láncokat, a mélységhatárolóval a mélységhatárt ellenőriztük, majd jött az ebédszünet. 

 Az ebéd szarvaspörkölt krumplipürével és zöld körettel. Nagyon finom volt:)

Ebéd után kipróbáltuk a láncfűrészeket és mentünk az erdőbe tüzifát vágni.  Méteres rönköket aprítottunk kb. 30 cm-es darabokra. Miután egy pótkocsival összejött a rakomány, kiszállítotttuk az erdei tűzrakó helyekre, amelyeket bárki meglátogathat.

Ilyen tűzrakó helyekre szállítottuk ki a fát.

A munkát sötétedésig folytattuk. Este lehet, hogy kisétálunk a tűzrakóhelyre:)

November 6 szombat: Látogatás az állatkertben

Álmosan indult a mai nap. Az egész heti élményeket sokáig beszéltük át előző este. A házigazdáink azonban mára is készültek:) Most hivatalosan, látogatóként végigjártuk az állatkertet. Háát.... inkább megmutatom, mint írjak...

Amikor a fotóst fotózzák-:)

Az elemózsiánk is velünk tart

Rudolf

A" hollókkal suttogó"

A siketfajd oda se hederít ránk

Kolbászsütés az állatkertben

Nem félek,simogass meg!